Méregtelenítés garanciával Természetes méregtelenítés Nem génmanipulált Svájci minőség

Az emberi emésztőrendszerben leggyakrabban előforduló élősködők

Élősködők

Bányaféreg

(Ancylostoma duodenale és Necator americanus)

Az emberben élősködő kampósférgek közé két faj tartozik, az Ancylostoma duodenale és a Necator americanus. Az ilyen típusú élősködők kb. 1 cm hosszúra nőnek, a felnőtt férgek a nyombélben, illetve a vékonybél többi részében élnek. Széles szájnyílásukban meszes fogszerű képződmények vannak, a férgek ezekkel sértik fel a bél falát, ami lehetővé teszi, hogy a bél ereiből vért nyerjenek. A kampósférgek egy kisebb része, amelyek elsősorben állatokat fertőznek meg, de az ember élősködőjévé is válhatnak (A. Ceylanicum) vagy bőrlárvákká alakulva áthatolhatnak az emberi bőrön, azonban további fejlődésre ebben az esetben nem képesek. (A. Braziliense, Uncinaria stenocephala).

Életciklusuk: Ezen élősködők petéi a hordozó testét az ürülékkel együtt hagyják el (1). Kedvező körülmények között (nedvesség, meleg, hűvös) a földben vagy ürülékben az élősködők lárvái egy-két nap alatt kikelnek (2), öt-tíz nap alatt (és két „vedlés” után) fertőzőképes lárvákká fejlődnek (3). Az ilyen élősködők lárvái kedvező, természetes környezetben akár 3 – 4 hétig is élhetnek. Az emberrel, mint gazdaszervezettel, úgy kerülnek kapcsolatba, hogy a lárvák áthatolnak az ember bőrén (átrágják magukat). Bejutnak a véráramba, és a vérrel a szívhez és a tüdőhöz jutnak. Behatolnak a tüdőhólyagocskákba, majd a hörgőkön keresztül a garatba kerülnek, és a gazda lenyeli őket (4). Ezt követően az élősködők lárvái a vékonybélbe jutnak, ahol felnőtt férgekké fejlődnek. A felnőtt példányok a vékonybél belsejében élnek, megkapaszkodnak a vékonybél falán, és a gazdájuk – az ember - vérével táplálkoznak (5). Ezen élősködők többsége egy-két év alatt elhagyja a gazdaszervezetet, azonban a hosszú életkor rekordtartói néhány évig is élhetnek. Az A. duodenale egyes lárvái, amelyek áthatolnak a bőrön, szunnyadó állapotba kerülhetnek (a bélben vagy izomban). Ezen kívül az A. duodenale élősködők fertőzése szájon át is megtörténhet. Azonban az N. americanus-nak szüksége van vándorlásra.

Földrajzi előfordulás: Ez a második leggyakrabban előforduló bélféregfertőzés (az ascariasis után). Előfordul az egész világon, leggyakrabban a nedves, meleg éghajlatú területeken. Az ilyen típusú élősködők mindkét fajtája, az N. americanus, illetve az A. duodendale is megtalálható Afrikában, Ázsiában és Amerikában is. A Necator americanus inkább Amerikában, valamint Ausztráliában elterjedtebb, míg egyelőre Afrika közép-keleti és északi részein, valamint Európa déli részein egyedül az A. duodenale jelenik meg. Hazánkban ritkán találhatóak meg ezek az élősködők, többnyire csak behozott (importált) fertőzésként.

Orsóféreg

(Ascaris lumbricoides)

Az Ascaris lumbricoides a legnagyobb bélféreg az élősködők között, amely az ember belében él. Az A. lumbricoides éretlen, valamint felnőtt élősködők a széklettel terjednek. A felnőtt egyedek az ember vékonybelében élnek, hosszúságuk 15 - 30 cm, átmérőjük 0,3 - 0,8 cm, és ívelt farkuk van.

Életciklusuk: A felnőtt élősködők a vékonybél üregében élnek (1). Egy felnőtt nőstény körülbelül 200 000 petét rakhat naponta, amelyek az ürülékkel (széklettel) kerülnek ki a környezetbe (2). Bár az élősködők meg nem termékenyített petéi étellel bekerülhetnek egy újabb szervezetbe, a fertőzést azonban nem viszik át. A megtermékenyített peték embriókká alakulnak, és a fertőzést a környezeti feltételektől függően (optimális nedvesség, meleg, árnyékos talaj), a 18. naptól kezdve néhány héten keresztül képesek továbbítani (3). Miután ezek a peték a szájon keresztül az ember emésztőrendszerébe kerültek (4), az élősködők lárvái befészkelődnek a vékonybél nyálkahártyájába (5), átjutnak a nyálkahártyán, és a vérárammal a tüdőbe kerülnek (6). Az élősködők lárvái itt tovább érnek (10-től 14 napig), átjutnak a tüdőhólyagocskák falán keresztül a hörgőkbe, és ezt követően lenyelés útján kerülnek az emésztőrendszerbe (7). Kb. 2 – 3 hónapot vesz igénybe, amíg az élősködők megtermékenyített petéiből kifejlődnek a felnőtt férgek, amelyek aztán petéket raknak. A felnőtt élősködők 1 – 2 évet élnek.

Földrajzi előfordulás: Ez a leggyakoribb bélféregfertőzés. Ezek az élősködők az egész világon előfordulnak. Leggyakrabban a trópusi, illetve szubtrópusi országokban, valamint azokon a területeken fordulnak elő, ahol a tisztálkodási szokások elégtelenek. Ezek az élősködők nálunk is megtalálhatóak.

Hegyesfarkú bélgiliszta, cérnagiliszta

(Enterobius vermicularis)

Enterobius vermicularis a leggyakoribb fonalféreg az élősködők között, amely az emberi belekben található. Az éretlen és a kifejlett élősködők a széklettel távoznak. A kifejlett nőstény élősködők mérete 5-12mm hosszúságot ér el.

Életciklusuk: Az élősködők petéi a végbélnyílás környékén találhatóak (1). Maga a fertőzés a megtermékenyített peték szájba történő bevitelével történik olyan kézzel, amely előzőleg a végbélnyílás környékével került kapcsolatba (2). A fertőzés egyik személyről a másikra úgy is terjedhet, hogy ez a személy megfogja a fertőzött ruháit vagy ágyneműjét. A hegyesfarkú bélgilisztával úgy is megfertőződhetünk, hogy olyan helyiségben tartózkodunk, amely petékkel fertőzött (pl. függönyökön, szőnyegeken). Az élősködők kisméretű petéi akár a levegő közvetítésével is terjedhetnek, így be is lélegezhetjük őket. A belélegzés után lenyeljük őket, és élősködők az emésztőrendszerben fejlődnek ki. Az élősködők petéi a vékonybélben kelnek ki és lárvákká fejlődnek(3). A felnőtt férgek pedig a vastagbélben telepszenek meg (4). A megtermékenyített peték élelmiszerrel történt fertőzésétől a felnőtt élősködők petézéséig körülbelül 1 hónapra van szükség. Ezek az élősködők átlagosan két hónapig élnek. Az érett nőstények éjjel a végbélnyíláson keresztül kivándorolnak a szervezetből (5), ennek környékére rakják le petéiket, majd visszatérnek a bélbe. Az ilyen élősködők által fertőzött személynél a férgek úgynevezett retrográd fertőződéssel is elszaporodhatnak (6). Ebben az esetben a végbélnyílás környékén újonnan kikelt lárvák visszakerülnek a bélbe. Ha a szervezet túl nagy mennyiségű féreggel fertőződött, ez akár a végbél előesését is okozhatja.

Földrajzi előfordulás: Az ilyen típusú élősködők fertőzései világszerte az iskolákban vagy az óvodákban gyakoribbak, a túlzsúfoltság következményeképpen. Ezek a giliszták gyakrabban fordulnak elő az enyhe éghajlatú vidékeken, mint a trópusi országokban. Hazánkban is gyakori az élősködők között, mindenekelőtt a gyerekek között fordul elő, ami annak köszönhető, hogy a gyerekközösségekben könnyű a fertőzési lehetőség.

Métely

(Schistosoma spp. – több faj)

A mételyek (Trematoda) olyan férgek, amelyeknek többnyire lapos testük van. A felnőtt példányok hossza néhány mm, illetve cm lehet. Az élősködők testén szívókorongok, olykor tüskék is vannak, amelyek arra szolgálnak, hogy ezek segítségével a féreg megkapaszkodhasson a gazdaszervezeten. Az emberi szervezetben a következő három fő fajuk előfordulása lehetséges: Schistosoma haematobium (húgyúti bilharziázis vagy egyiptomi vérvizelés),  S. japonicum és S. mansoni (bélrendszeri bilharziázis). A schistosomák további fajai, amelyek madarak és bizonyos emlősök élősködői, az embernél cercariás bőrgyulladást okozhatnak.

Életciklusuk: Az élősködők petéi az ürülékkel vagy vizelettel kerülnek a környezetbe (1). Kedvező feltételek között az élősködők petéiből vízben úszó lárvák (miracidum) kelnek ki (2), amelyek megtámadják az első köztes gazdát, amely ez esetben egy bizonyos édesvízi csigafajta (3). Ennek testében a métely több generáción keresztül ivartalanul szaporodik, és mozgásra képtelen szporocisztát alkot (4). Végezetül a csiga testét egy villás farkú, vízben úszó lárva - cerkária - hagyja el (5). Ez már közvetlenül a vízből képes az emberi bőrön vagy nyálkahártyán áthatolni, és így bejutni az ember szervezetébe (6). A behatolás folyamán a cerkáriák elveszítik farkukat, és „schistosomula” nevezetű fejlődési stádiumba kerülnek (7). Az ezt követő érésük alatt az élősködők az emberben a bőrből a vérárammal vándorolnak (8) - a portális vérkeringés által a májba, jellegzetes elhelyezkedésük helyére, ahol felnőtt egyedekké érnek és valódi élősködők válnak belőlük (9). A felnőtt férgek több helyen a bélfodor vénáiban tartózkodnak, ami minden fajra jellemző. Például a megtermékenyített nőstény petéket rak, amelyek a bél, illetve máj (S. mansoni és S. japonicum) (A) (B)  vagy az urogenitális rendszer (S. haematobium)  (C) hajszálereiben halmozódnak fel. Az erekből aztán az élősködők petéi a székletbe, illetve a vizeletbe kerülnek (10).

Földrajzi elterjedés: A bilharziázis, vérmételybetegség, egy olyan, mételyek által okozott megbetegedés, amely elsősorban a trópusokon és szubtrópusokon fordul elő. Napjainkban a mérsékelt éghajlatú országokban ezek az élősködők, illetve az emberi mételyfertőzés nagyon ritka. Azonban az élősködők okozta fertőzés potenciális veszélye hazánkban is fennáll. A gyakoribb problémát a mérsékelt éghajlaton is a mételylárvák okozta bőrbetegség, az úgynevezett cercariás bőrgyulladás, köznyelven az „úszók viszketegsége” (swimmers itch) okozza.

Galandféreg

(Taenia saginata és Taenia solium)

A Taenia saginata (simafejű galandféreg) elérheti akár a 3 – 10 méter hosszúságot, míg a Taenia solium (horgasfejű galandféreg) 2 – 3 méter hosszúra nőhet meg. A galandféreg okozta bélmegbetegedés, a taeniasis, a nyers vagy nem megfelelően hőkezelt hús fogyasztása után jelentkezik. A T. solium a ciszticerkózis (borsókakór) nevű megbetegedés okozója is lehet.

Életciklusuk: A Taenia saginata és a Taenia solium  élősködők részére az ember az egyetlen végleges gazda. Az élősködők petéi és a petéző gravid nőstények az ürülékkel vihetők át (1). A külső környezetben a galandféreg petéi több napot, sőt hónapot is élhetnek. A szarvasmarha (T. saginata), valamint sertés (T.solium) a petékkel vagy felnőtt gravid nőstényekkel fertőzött táplálék fogyasztásával fertőződik meg (2). Az élősködők lárvái az állat bélrendszerében telepszenek meg (3), majd áthatolnak a bélfalon és a harántcsíkos izmokba vándorolnak, ahol borsókává - ciszticerkusszá alakulnak át. A ciszticerkus az állatban több évig is létezhet. Az emberek az élősködők által ilyen módon fertőzött, nyers vagy nem megfelelően hőkezelt hús fogyasztása révén fertőződhetnek meg. Abban az esetben, ha az ember a T. solium köztes gazdája, a ciszticerkusz kialakulhat az emberi izmokban, agyban, gerincvelőben, szemben, tüdőben, szívben, bőr alatt stb is. (4). Az ember belében a ciszticerkusz felnőtt élősködővé érése több mint két hónapig tart, de a felnőtt élősködők itt akár több évig is elélhetnek. A felnőtt galandférgek a vékonybél falán a testük első részével, a scolex-szel, „fejjel” kapaszkodnak meg, amelyen szívókák vagy horgok vannak (5) és a vékonybélben maradnak (6). A felnőtt galandférgek teste ízelt. Rendszerint hímnősek (hermafroditák), ivarszerveik is ízenként ismétlődnek, ezért a peték termeléséhez elegendő, ha a gazdában akár csak egyetlenegy galandféreg is található. Az ízek fokozatosan érnek be, leválnak a galandféregről, a végbélbe kerülnek, és a széklettel kijutnak a szervezetből (naponta körülbelül 6). A T. saginata felnőtt példányainak 1000 – 2000 ízük van, míg a T. solium felnőtt példányainak a testét átlagosan 1000 íz alkotja. A galandféreg azon ízei, amelyek érett petéket tartalmaznak, leválnak, és a széklettel távoznak. A T. saginata akár 100 000, a T. solium 50 000 petét termelhet.

Földrajzi elterjedés: Ezen élősködők mindkét faja világszerte megtalálható. A Taenia solium jelenléte főként a szegényebb országokra jellemző, ahol az emberek szoros kapcsolatban élnek a sertéssel, és nem elegendő mértékben hőkezelt sertéshúst fogyasztanak. Nagyon ritkán fordul elő a muzulmán területeken. Az ilyen élősködők okozta fertőzés hazánkban ritkán fordul elő, csak behozott (importált) fertőzésként.

Ostorgiliszta

(Trichuris trichiura)

Trichuris trichiura, más néven ostorgiliszta. A felnőtt nőstény körülbelül 20 – 35 cm hosszú, a felnőtt hímnek a hossza valamivel rövidebb, körülbelül 15 – 30 cm.

Életciklusa: Az élősködők petéi a széklettel távoznak (1). A talajban a peték egy kétsejtű fejlődési stádiumon mennek keresztül (2), a sejtek többszörösen osztódnak (3) és ezt követően embriók fejlődnek ki belőlük (4). Az élősködők petéi ezután 15 – 30 nap alatt válnak fertőzőképessé. Az élősködők elfogyasztása után (a fertőzött talajjal, vagy fertőzött étellel kapcsolatba kerülő kéz segítségével) a peték megtelepszenek a vékonybélben. Ezekből lárvák fejlődnek ki (5), amelyek megérnek, végül a vastagbélben felnőtt élősködők alakulnak ki belőlük (6). Az ivarérett élősködők (körülbelül 4 cm hosszúak) jellemzően a vakbélben, illetve a felszálló remesében élnek. Ebben a részben a felnőtt élősködők a nyálkahártyában telepszenek meg. A nőstény élősködők a fertőzéstől számított 60 – 70 nap után kezdenek petézni. Az ivarérett nőstény élősködők a vakbélben naponta körülbelül 3000 - 20 000 petét bocsátanak ki. A felnőtt férgek körülbelül egy évig élnek.

Földrajzi elterjedés: Az ostorgiliszta a harmadik legelterjedtebb emberi élősködő. Az egész világon megtalálható, a fertőzések gyakoribbak azokon a trópusi részeken, amelyeken elégtelenek a tisztálkodási szokások, főleg gyermekek körében. A becslések szerint a világon körülbelül 800 millió ember fertőzött ilyen típusú élősködők által.

Béltisztítás | béltisztító | béltisztító kúra

Parasic® - Természetes anti-parazita kapszula

A Natural Swiss termékek között lehetőségünk van az anti-parazita táplálék kiegészítő beszerzésére. Nevén nevezve: a Parasic® táplálék kiegészítőről van szó, mely segítséget biztosít a káros paraziták eltávolításában, kiirtásában. A bélparaziták, nagyon sok betegség okozói! Célszerű ezen káros szervektől megtisztítani szervezetünket, és megfékezni az elszaporodásukat. Ebben nyújt tökéletes segítséget a Parasic®, anti-parazita táplálék kiegészítő!

Tovább olvasom >>